Menczer Erzsébet: A kommunizmus áldozatairól mesélnünk kell, újra és újra

Budafok-Tétény Önkormányzata a Kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából február 25-én koszorúzással egybekötött megemlékezésre invitálta a kerület lakóit. Az ünnepi beszéd megtartására Menczer Erzsébetet, a SZORAKÉSZ (Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete) elnökét kérte fel, akivel a megemlékezés előtt beszélgettünk.

– Mit jelent a ma élők számára a 81 évvel ezelőtt ártatlanul elhurcolt emberek emlékezete?

– Talán ma fontosabb, mint valaha, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. Európa ismét egy háború árnyékában él, a szomszédunkban fegyveres konfliktus zajlik. A XX. század tapasztalataiból pontosan tudjuk, mit jelent az elhurcolás, a bebörtönzés, a kuláklistára kerülés vagy a vagyonelkobzás. Ha nem beszéljük ki a múltat, ha nem zárjuk le, akkor a történelem könnyen megismételheti önmagát.

– Mi volt a SZORAKÉSZ megalakulásának elsődleges célja, és mivel foglalkoznak azóta?

– A rendszerváltozás idején elsősorban érdekvédelmi szervezetként jött létre. Fel kellett kutatni a még élő volt Gulag-rabokat és kényszermunkásokat, akik évtizedekig hallgatásra voltak ítélve. Édesapám – aki a szervezet alapítója volt – a kárpótlási folyamat egyik élharcosa lett. Célja az volt, hogy a magyar állam elismerje az áldozatokat, megbecsülje őket, és a vagyoni kárpótlás is megvalósuljon. Ezzel párhuzamosan emlékműveket és emléktáblákat állítottunk, konferenciákat szerveztünk, könyvek és visszaemlékezések születtek. Igyekeztünk életben tartani a történelmi emlékezetet. Voltak időszakok, amikor nagyobb figyelem irányult erre a területre. 2016 és 2018 között például Gulag-emlékév volt, amely számos kiadványt, dokumentumfilmet és megemlékezést eredményezett. Ugyanakkor ma is fájó pont, hogy a XX. század egyik legsötétebb korszakáról kevés szó esik a tankönyvekben, ezért rendszeresen tartunk rendhagyó történelemórákat a középiskolákban. Fontos, hogy a fiatal generáció megismerje, mi történt a nagyszüleivel, dédszüleivel.

– Mit jelent önnek az édesapja öröksége?

– Számomra ő tanítómester és példakép volt. Halálos ágyán megígértem, hogy folytatom a munkát. Célom, hogy az egész ország tudjon arról, mi történt 1944 őszétől kezdve a magyar állampolgárokkal. Miért hurcoltak el százezreket a Gulag rabtelepeire? Milyen megpróbáltatásokat éltek át, és milyen megaláztatásban volt részük évtizedeken át a hazatérésük után? Egy dolgot tanítunk a gyermekeinknek, amit zsidó honfitársainktól tanultunk: „Meséld el fiaidnak!” Mi is ezt tesszük: mesélünk – újra és újra.

Tamás Angéla  (Városházi Híradó)